Másnap reggel a fiúkról még mindig semmi hír. Ma nem mentem suliba. Délelőtt 11 körül végre Lou felvette a telefont.
-Szia Louis..Hol a fenében vagytok? Úgy volt hogy tegnap jöttök.
-Szia..Magyarországon vagyunk...De...
-Mi a francot kerestek ti Magyarországon?
-Figyelj, ha hazaérünk elmondom!
-De én most vagyok rá kíváncsi!
-Majd elmondom! Most mennem kell!
-Hát akkor nem érdekel! Viszlát.!-és rácsaptam a telefont.
Egyedül voltam itthon. Próbáltam lenyugodni, de nem ment. Mi a jó eget csinálnak Magyarországon?
Ezzel betelt a pohár. Én ezt már nem bírtam. Küldtem SMS-t a csajoknak, hogy suli után egyből jöjjenek át hozzám.
Egész végig csak a fiúk jártak az eszemben. Nem bírtam felfogni hogy miért nem jöttek haza. Délután át is jöttek a lányok.
Elmondtam nekik, hogy beszéltem Lou-val, és hogy mit mondott. Ők is kiborultak. Kicsit nagyon.
-Azt se mondta hogy mikor jönnek haza..-mondtam idegesen
-Hát azért elmondhatta volna..-mondta Tira.
-Lehet, hogy ezzel vége..én ezt már nem bírom.
-Ne szakíts vele..Tudom hogy szereted. És ő is szeret. De nem igazán akarok beleszólni. A te döntésed.-nyugtatgatott Stella.
-Nem tudom mit tegyek... Ha hazajönnek eldől minden. Ti próbáltátok hívni a fiúkat?
-Igen, de nem veszik fel-válaszolt Vanessa.
Sokat beszélgettünk még, aztán elmentek. Anyuék későn értek haza. Fent maradtam amíg haza nem értek. Elmeséltem anyunak. Kissé meglepődött, de ő is próbált megnyugtatni.
-Most megyek fel, mert holnap megyek iskolába-mondtam anyunak, és nyomtam egy puszit az arcára.
-Jól van kicsim. Nyugodj meg! Jóéjt.!
4.Rész tartalmából: Újabb veszekedések. De lesz- e ebből kiút?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése