2013. április 7., vasárnap

16.Rész-Ugye nem?

KÖSZÖNÖM A TÖBB MINT 600 MEGTEKINTÉST! TUDOM, HOGY NEM SOK, DE NEKEM NAGYON SOKAT JELENT! ♥
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Reggel fél hatkor elmentünk aludni. Nem sokat aludtunk, délben már mindenki felkelt.
-Ki kér kaját a Nando's-ból?-Niall.
-Szerintem mindenki.:D-Stella.
-Akkor rendelek jó sok mindent.-csillant fel Niall szeme. (:D)
Nem sokkal később megérkezett a kaja, leültünk enni. Körülbelül két perc múlva csengettek.
-Kinyitooooom!-kiabáltam.
Az ajtó mögött egy futár állt, kezében egy nagy csokor virággal:
-Dorothy Edwards-ot keresem.-mondta a futár.
-Én vagyok.-mondtam.
A kezembe nyomta a virágot, és elment.
Az üdvözlőkártyán ez állt:
'szeretlek. Josh.x'
-Louiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiis!!!! - szaladtam vissza a konyhába.
-Igen kicsim!? - Louis.
-Josh..küldött..-én
-Azt a...-próbált mondani valami megfelelőt Gina, de nem találta a tökéletes szót.
-Nekem már nagyon elegem van belőle.-mondtam, és a kukába dobtam az egész csokor virágot.-Nem tudja felfogni, hogy nem akarok tőle semmit? Ennyire fogyatékos? Komolyan mondom, ha most nem lenne, ki kellene őt találni. - miközben én kiborultan járkáltam fel-alá a konyhában, a többiek meg sem mertek szólalni. Látták rajtam, hogy nagyon ideges vagyok.
Ezután nem szóltam egy szót sem, berohantam a fürdőbe, becsaptam az ajtót, leültem a földre, és sírni kezdtem.
Azt hittem, tökéletes életem van. De előbb az igaznak hitt terhesség,most meg ez..Én nem tudom már mit gondoljak.
*kopogás*
-Ki az?- kiáltottam az ajtó felé, gyorsan letörölve a könnyeimet.
-Louis vagyok. Bejöhetek?-Louis.
-Persze.-én.
-Te sírsz?-Lou
-Csak sírtam.-én
*Louis szemszöge*
Amióta össze jöttem Dorival, azóta nem sokszor láttam őt sírni, de akárhányszor sírt, engem is nagyon megérintett, hogy szomorúnak láttam. Ő egy életvidám lány, szinte mindig mosolyog.
-Én ezt már nem értem. Annyira elegem van már, és annyira szeretném, hogy eltűnjön a föld színéről.-Dori.
-Tudom, hogy eleged van. És hidd el, meg fogja kapni a méltó büntetését. -én.
Nem bírtam tovább Dorit sírni látni. Magamhoz öleltem. Lehetetlen elmondani, hogy mennyire beleszerettem.
*Dori szemszöge*
Hirtelen megcsörrent Lou telefonja
-Igen? Mikor? Mennyi időre? Értem. Köszönöm. Megmondom. Visszhall!- én csak ennyit hallottam a beszélgetésből.
-Mit akart?-kérdeztem kíváncsian.
-Turnénk lesz..És eddig úgy néz ki, hogy jöhettek velünk.-Louis
-De..Mikor lesz?-kérdeztem még kíváncsibban.
-Június 18-án indulunk.-Louis.
-Értem.. Anyuékkal kell megbeszélnem.-én.
-Siessetek mááár!!! Másnak is szüksége van erre a szent fürdőre!-dörömbölt Niall az ajtón.
-Na gyere menjünk ki.-Louis.

-Na végre már, hogy kifáradtatok! Köszönöm!- szaladt be Niall egyből.
 Lementünk a nappaliba, és mindenkit odahívtunk.
-Az a helyzet.. Hogy lányok... Nyárra ne nagyon tervezzetek semmit.-Louis.
-Mert?-Stella.
-Turnéra megyüüünk!!!!-én.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!! TURNÉRA MEGYÜNK HURRÁÁÁÁÁ!-ordítozott Harry, és szaladt 3 kört a házban.












-Mi már megyünk, majd írok facen, vagy SMS-t, hogy anyuék mit szóltak.-Tira.
-Mi is írunk majd.-Stella, Gina, Vanessa.
-Oké, sziasztok. Vigyázzatok magatokra!
Én még maradtam, hiszen itt akartam tölteni a hétvégét, bár azt hittem, hogy legalább itt nyugalom lesz. Bár eddig nem volt semmi olyan jó.
-Louis! Nem lenne kedved sétálni egyet?-kérdeztem.
-De mehetünk. :)-mondta.
Elindultunk sétálni. Amikor a parkba értem, megláttam Josht.
-Ugye nem...?-kérdezte Lou
-De igen, ő az. Kapucnit fel, napszemüveget elő és tégy úgy, mintha kocogni jöttél volna!-mondtam nevetve.
Ez általában a kissé 'nyomulós' directionerek ellen hatásos, remélem Josh ellen is az lesz.
Hát igen, és sikerült. Simán elment mellettünk.
Beültünk még egy kávézóba, és a romantikus pillanatokat a telefonom csörgése zavarta meg.
 Niall volt az.
-Igen, Mr Horan, mit parancsol?
-Ugye hoztok nekem kaját? Már megint elfogyott minden, a többiek pedig lusták elmenni.-mondta viccesen.
-Oké, viszünk, most mennem kell. Szia.-kinyomtam, és zsebre vágtam a telefonomat.
Elmentünk még ugye bevásárolni, ezután hazamentünk.
Niall már csillogó szemekkel várt minket az ajtó előtt.
-Végre, hogy megjöttetek! Azt hittem éhen halok!-mondta nevetve.
Leültünk kajálni, és közben beszélgettük. Ezt a telefonom újabb csörgése zavarta meg.
-Szia Vanessa.-szóltam bele.
-Szia. Az a helyzet, hogy a szüleink engednek a turnéra.-ordított a telefonba.-Anyukád pedig pont itt van nálunk, és megkérdeztem ő is.És..
-És mit mondott??-vágtam közbe.
-Jöheeeeeeeeeetsz!!!!-ordított még nagyobbat.
-Ezzaaaaaaaaaaaaaaaaaz!! Na most megyek! Majd beszélünk sziiiiia! - nyomtam ki a telefont.
Elmeséltem a fiúknak a jó hírt, persze már sejtették a beszélgetésünkből.
-Jönnek a lányok is, jönnek a lányok is!-futott Harry még három kört a házban, de most magával rántotta Niallt is.


17.Rész tartalmából: Induláááás.:*

1 megjegyzés: