17.Rész: Induláááás.:*

Először is!
Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm a több mint 700 megtekintést. Rettentő jó érzés, amikor belépek, és ez fogad! Köszönöm.:*
Ennek örömére, most hozok egy újabb részt!:) Remélem tetszeni fog.x
Legközelebb akkor lesz új rész, ha minimum 2 komment lesz!:))
Ui.: Bocsi a kis időugrásért.:)) :|

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Június 15.
Ma van a nagy nap. Lexy ma megy férjhez. Nagyon várta már ezt a napot, már amióta Tom megkérte a kezét, azóta szervezi az esküvőt. Nem voltunk sokan, csak a család, beleértve Vivient is, a lányok, Louisék, Tom szülei, és néhány barátja.
Lexynek gyönyörű ruhája volt, elmondása szerint, mindig is ilyenről álmodott.

Csodálatos nap volt. Minden annyira szép, és különleges. Lexy és Tom nagyon boldogak voltak. Nem volt nagy felhajtás, mert nem szerettek volna nagy esküvőt. Körülbelül délután 1 órára hazaértünk, LExyék átöltöztek, és már indultak is a hawaii nászútra.
Én még ma összepakoltam a turnéra szükséges cuccokat. Valahogy sikerült mindent egyetlen egy bőröndbe összezsúfolnom.
Végül is 3 hónap sok idő.
Miközben pakolásztam, nem vettem észre, hogy apa ott áll az ajtómban.
-Milyen gyorsan felnőttél.-apa.-mintha csak tegnap lett volna az első születésnapod.
-Igen-sóhajtottam.-Mintha egy pillanat lett volna ez a 18 év.
-Na megyek, van egy kis dolgom, majd jövök. Szia kicsim.-azzal nyomott a homlokomra egy puszit.
Mindig is nagyon apás kislány voltam. Soha nem bírtam tőle elszakadni.
Még pakolásztam pár cuccot, rendet raktam a szobámban, aztán felléptem Facebookra.
Nem volt semmi érdekes, még Twitterre is. Itt sem volt semmi érdekes.
Kikapcsoltam a laptopot, és lementem a konyhába keresni valami kaját. Anya épp sütit sütött, azaz már kész volt. 

Leültem enni, közben ment a TV.
Épp a hírek mentek. Igazából csak fél füllel hallgattam, de valamiért felfigyeltem arra, ahogy a bemondónő ezt mondja:
'Egy elszánt fiatalember egy óriási plakátot függesztett ki az egyik toronyházra, amin ez áll: SZERETLEK DOROTHY, GYERE VISSZA HOZZÁM! JOSH.♥'
Valahogy csak ez maradt meg, bár még percekig bámultam a tévét.
-Anya, te hallottad ezt?-kérdeztem döbbenten.
-Ez a Josh gyerek nagyon elszánt...-anya.
-Csak ennyit mondasz?-én.-mindegy. Most felmegyek.
Alig hogy kimondtam, már szaladtam is fel a szobámba, előkaptam a telefonomat, és felhívtam Vanessát. Louist egyenlőre nem mertem felhívni.
-Szia Nessa, láttad a híradót?-kérdeztem, még mindig sokkosan.
-Hali..Igen láttam. Hát nem tudok szóhoz jutni.-makogta.
-Nekem mondod? Azt sem tudom, hogy hova tegyem ezt. Louist fel sem merem hívni. Már 3 hónapja folyamatosan zaklat...-borultam ki ismét a telefonba.
-Nyugodj meg. Ez a turné jót fog tenni, elfelejted teljesen, és ő is elfog felejteni téged. Probléma megoldva.-nyugtatgatott higgadt hangon.
-Igazad van. Kell egy kis szórakozás. Na mindegy, köszönöm. Most mennem kell. Majd beszélünk. Szia.
-Szia! - köszönt Nessa, és le is tette.
A telefont lehajítottam az ágyra, én pedig leültem a földre, és gondolkozni kezdtem.
Hamar eltelt az idő, megfürödtem, és lefeküdtem aludni.
Gyorsan elszállt még ez a két nap
***. 
Most 17-e este van.
Én már az 1D házban vagyok a fiúknál, a lányokkal együtt.
Reggel 7:30-kor indul a magánrepülő Párizsba. Az első koncert ott lesz.
Sorba mentünk fürödni, ezután viszonylag korán lefeküdtünk a holnapi koránkelés miatt.
Éjjel nem sokat aludtam, mert szörnyű rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy a gép lezuhant, és csak Louis halt meg. Szörnyű érzés volt, és olyan valósághűnek tűnt, de szerencsére felébredtem.
Kimentem a konyhába, nem akartam Louist felkelteni, úgyhogy megpróbáltam halkan.
Ittam egy pohár vizet, letöröltem a könnyeket az arcomról, és visszafeküdtem aludni.
Már 4 óra volt. Reméltem, hogy legalább ezt az 1-2 órát végig tudom aludni. 
6 órakor a telefonom keltett. Louis még nem volt fent, úgyhogy fel kellett keltenem.
Felkelt, elkészültünk, mire leértünk már mindenki a nappaliban ült. 
-Mindenki kész?-Niall.
-Igen is kapitány!-mondta röhögve Harry.
-Na gyerekek, húzzátok a cipőtöket és induláááás! -Liam.
***
Kiértünk a reptérre, felszálltunk a repülőre, de engem elnyomott az álom.
Zayn keltett fel:
-Dorii!! 20 perc és Párizsban vagyunk! - mondta kedvesen.
Leszálltunk a gépről, és elindultunk a szálloda felé, ami nem is volt annyira messze. 
A mai nap szinte csak a pihenésről szólt, csak estére mentünk el egyet sétálni az Eiffel-toronyhoz.
Iszonyatosan szép látvány. Bár már voltam itt, mindig is lenyűgözött a város szépsége.

Megint éreztem, hogy Louis igazán kiáll mellettem, és tényleg szeret. Elmondhatatlan, hogy mennyire jó érzés.
Imásom ezt a fiút, és jöhet akárki, elém állhat, akár még a csillagokat is lehozhatja nekem, én akkor is Louist választanám.

Sétálgattunk még a toronynál, csináltunk pár képet, aztán hazamentünk, lefeküdtünk aludni, mert rettentően lefárasztott minket az utazás.

Reggel a fiúkra várt egy próba, és egy fotózás. 
Mi természetesen elkísértük őket, aztán beültünk egy étterembe kajálni.
Persze itt is voltak directionerek, de még ez sem tudta elrontani a napunkat...:)

19.Rész tartalmából: Turné, Koncertek, Rajongók..:)♥